Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem. A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta: -Köszönöm, anyukám!

A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:
-Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!

A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszi mama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle:
-Ki bántott téged?
-Senki nem bántott -felelte a kis sün.
-Hát akkor miért könnyes a szemed?
-Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.
-Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?
-Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.
-Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés. -sajnálta meg a nyuszi mama a kis sünt.
-Hát persze, hogy megsimogatna. -szólalt meg a kis nyuszi, -de a tüskéid megszúrnák a mancsát.
-És ha nem lennék tüskés? -kérdezte hirtelen a kis sün.
-Az egészen más lenne. -mondta a kis nyuszi. -De hiszen az lehetetlen!
-Lehetséges! -kiáltott egy nagyot a kis süni.

Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.
Amikor ez a labda odagurult nyuszi mamához, az először nem is értette, miről is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:
-Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?
Nyuszi mama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:
-Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! -mondta.